2014. október 1., szerda

Egypercesek

Itt találhatjátok a rövidebb novelláimat, melyeket egy gondolat, érzés, zene vagy ezekhez hasonló apró kis dolgok, mozzanatok ihlettek. 


EGYEDÜL

"... - Mondja, meddig fog még vizslatni? – a mosolya vigyorrá változik, amikor rám pillant – Ne értse félre, ez nagyon hízelgő rám nézve, csak érdeklődöm.
Elfut a méreg. Ő most komolyan szórakozik velem? Nagyon úgy tűnik… Szerintem élvezi azt, hogy bosszant. De ha ő ilyen, akkor én is ilyen leszek… Bosszúból amúgy is jó vagyok.
Teljesen felé fordulok, majd belekortyolok a pezsgőmbe, de persze úgy, hogy egy csepp mellé menjen és hagyom végigfolyni a nyakamon, egészen le a dekoltázsomig. Elégedetten villan a szemem, amikor meglátom a tekintetét, amely természetesen végigkövette a kis csepp útját. Még jó, hogy ezt a ruhát vettem fel és nem valami zártat.
Közelebb lépek hozzá, már amennyire ez még lehetséges. Érzem a leheletét az arcomon és persze azt is észreveszem, hogy mélyen beszívja a levegőt. ..."


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
ÁRAMSZÜNET 
(Kimi Räikkönen fanfiction)

"... Nagyot nyelek, hogy uralkodni tudjak magamon. Hiába telt el két hónap, még mindig érzek iránta valamit… pedig tudom, hogy nem kellene.
Hátrálok egy lépést, így pont a lift falának ütközik a hátam, de nem bánom. Inkább rátapadok a falra, csak ne kelljen ilyen közel lennem hozzá.
- Rendben, beszéljünk.
Elvigyorodik és elégedetten bólint egyet. Épp szólásra nyitná a száját, de megelőzöm. Komor arccal nézek vissza a kék szempárba.
- Akkor áruld el nekem, hogy miért is csaltál meg? ..."


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
KARÁCSONYI MESE
(Manuel Neuer fanfiction)

"...Elfordulok tőle, mert nem akarom, hogy sírni lásson, noha tudom, hogy tudja, hogy most sírok. Hiszen, amikor magyaráztam neki, már akkor is kigördült egy-két könnycseppem.
Hátulról két kar ölel át.
- Lia… - mondja halkan a nevemet.
Nem tudom, hogy miért, feltehetően önkéntelenül megfordulok az ölelésében és egyenesen a tengerkék szempárba meredek – már amennyire látom a könnyeimtől.
Manuel szánakozva néz le rám, majd szorosan magához von, én pedig nyugalmat keresve bújok széles mellkasához.
Amikor abbamarad a sírásom, felemelem a fejemet. Manuel gyengéden a szemembe néz, majd lágyan megcsókol. 
Tudom, hogy nem lenne szabad most ezt csinálnunk, hiszen a barátnője odabent van és bárki észrevehet minket, de… most nem törődök ezzel. ..."

1. rész
2. rész
3. rész

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A MÚLT SZIKRÁJA
(Marko Arnautovic fanfiction)

"...- Miért kellene emlékeznem akármire is? – kérdezem kissé ingerülten.
Még mindig túlságosan fáj… a francba is! Nem veszi észre…?
- Mert sok mindent átéltünk együtt. – mondja komolyan, majd zsebre vágja a kezét.
Keserűen elhúzom a szám.
- Tudod, hogy én mire emlékszem? – ordítom az arcába dühösen – Arra, hogy épp aznap dobtál ki, amikor az életem amúgy is darabokra hullott… – a végére elcsuklik a hangom.
- Ezt meg hogy érted? – kapja fel a fejét hirtelen.
- Mindegy. – vetem oda, majd amikor elmegyek mellette még odaszólok – Hagyj engem békén és éld tovább a tökéletes kis életedet.
- De Caro…
- Erre vágytál, nem? Akkor hajrá! ..."

1. rész
2. rész

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése