Szeptember 17., kedd
Az első óra, azaz a földrajz után ismételten az udvaron kötünk ki. Lassan már a törzshelyünké válik a kerítés melletti, kissé kopottas pad.
- Hogy fogom én kibírni a dupla irodalmat? – kérdezi nagyot sóhajtva Mel.
Meglepetten nézek rá.
- Ahogyan a többi órát?
- Jó, de… olyan uncsi.
- Szerintem Berger jó fej. – szólal meg mellettem An.
Épp szólásra nyitom a számat, de végül nem mondok semmit, mert a fiúk – Leon, Matt, Ralph és Max –, illetve Lara csatlakoznak hozzánk.
- Mi a téma? – kérdezi Matt és lazán levágja magát mellém.
Már eleve hárman ültünk a padon, de Matt miatt kissé összébb húzzuk magunkat… Vagyis, inkább én csúszok egy kicsit An felé, hogy ne érjek hozzá Matthez. Tudom, hogy ez ostobaságnak tűnik, de Matt egyébként is mást vált ki belőlem, mint kellene… most meg itt ül közvetlenül mellettem. A lába és a karja is az enyémhez ér, így érzem a testéből kiáradó hőt.
- Bergerről volt szó. – mondja Mel.
- Én csípem. Nagyon ott van. – vigyorog ránk sokatmondóan Ralph.
- Te minden tanárnőt csípsz. – jegyzi meg Matt szintén vigyorogva.
- Nem is. Müller legalábbis nem tartozik közéjük.
- Na ne! Szegény Nina néni! – hülyül tovább Matt.
- Amúgy elég laza napunk lesz. – mondja An, majd rám néz.
Bólintok és bátorítóan rámosolygok. Nem tudom, hogy miért, de valamiért az az érzésem, hogy Ant nem bírják különösebben… eddig legalábbis nem bírták. Most legalább idejönnek úgy is, hogy ő is itt van. Az persze megint más kérdés, hogy Matt szándékosan van mindig ott, ahol én – én legalábbis így gondolom. Ez mondjuk akár lehetne hízelgő is, de ilyenkor eszembe jut az, amit Annel beszéltünk és rögtön lehűtöm magam. Különben is: Leon valahogy cukibb… nem?
Matt finoman oldalba lök, ezért felemelem a fejemet és egyenesen a kékes-szürkés szempárba nézek.
- Mi az?
- Elgondolkoztál.
Vállat vonok.
- Lehet.
- Na és min? – kajánul elvigyorodik – Csak nem rajtam?
- Dehogy. – felelem gyorsan, nehogy kiderüljön, hogy már pedig én igenis rajta gondolkoztam – Nálad azért vannak érdekesebb dolgok is.
- Például? Anna barátnőd? – kérdezi gúnyosan.
- Tudtommal nem tartozom neked elszámolással. – mondom sértődötten, majd felállok.
Mindenki rám néz.
- Én… most bemegyek, úgyis mindjárt vége a szünetnek.
- Veled megyek. – mondja An.
Bólintok, majd otthagyjuk a többieket – és főleg Mattet.
- Matt húzott fel? – kérdezi An.
- Ennyire látszik? – kérdezek vissza csodálkozva.
Vállat von.
- Hát… vele beszéltél utoljára, mielőtt bejöttünk…
- Szörnyen bosszantó egy alak. – puffogok a barátnőmnek.
- Tudom.
Ezután több szó nem esik Mattről, mert bemegyünk a termünkbe és nem akarjuk, hogy bárki is hallja azt, amiről beszélünk.
A dupla irodalom is hamar eltelik, legalábbis nekem hamar. A többiek kissé meggyötörtnek tűnnek, de én szeretem az irodalmat, úgyhogy elviseltem volna még egy dupla órát belőle. Inkább, mint mondjuk kémiából…
Az infó terem a földszinten van, ezért lemegyünk. Az infót Lehmann tartja, aki a kosarasok edzője és nem mellesleg a tesi tanárunk is.
Amikor a tanár megjelenik, Mel felsóhajt mellettem. Kérdőn sandítok rá, mire megvonja a vállát.
- Jóképű. Szerinted miért szeretem annyira a tesit? – kérdezi vigyorogva.
Mosolyogva megcsóválom a fejemet. Úgy tűnik, hogy Melnek mindenki tetszik, aki egy kicsit is jóképű… Jelen esetben mondjuk egyetértek vele, mert Mark Lehmann valóban helyes tanár, de azért mégiscsak egy tanár…
Az infóteremben U alakban vannak elrendezve a számítógépasztalok. Annel az ajtónál lévő két asztalhoz pakolunk le úgy, hogy An ül majd a jobbomon. Néhány másodperccel később megtudom, hogy ki lesz a bal oldalamon – Matt. Komolyan, meglepődtem volna, ha nem ő ül mellém… Ezt nem nagyképűségből mondom, de akkor is valahogy sejtettem, hogy így lesz.
Csak ne lenne az az idióta önelégült vigyor az arcán…
Sokkal jobban örültem volna mondjuk Leon vagy bárki más társaságának… ehelyett megkaptam Mattet – minimum erre a tanévre. Remélem, hogy a következő évben máshová fog ülni, de addig is kénytelen leszek elviselni a társaságát. Bár… miért kellene? Az órán majd max. a tanárra, meg Anre figyelek, úgyhogy nem kell vele beszélnem egyetlen másodpercre sem…
Lehmann amúgy szintén egész jó fej, már ami az infót illeti. Tesi órám még nem volt vele, majd csak ma lesz először, ezért arról még nem tudok nyilatkozni. A mai órán még nem fogunk csinálni semmit sem, mert ugyebár ez az első óránk vele, úgyhogy szabad foglalkozás van, ezért jobb híján fellépek face-re.
Visszaigazolok azoknak, akik bejelöltek, így most már az osztályból mindenki az ismerősöm.
Tulajdonképpen… egész jó az osztályunk. Igaz, hogy néhány emberrel kábé két szót sem váltottam még (lásd Rina, Lia, Jan), de összességében teljesen jó tapasztalataim vannak.
Mivel most nincs semmi sürgős dolgom, a tenyerembe támasztom az államat és úgy görgetem lefelé az oldalt.
- Látom, nagyon leköt. – jegyzi meg mellettem halkan Matt.
- Nem mindegy, hogy mi köt le és mi nem? – kérdezem tőle ugyanolyan halkan, de teljesen unottan.
- Ajajj… mitől vagy ilyen harapós?
- Nem vagyok harapós.
- Á, dehogy. – a hangja gúnytól csöpög.
Felemelem a fejemet és Matt felé fordítom. A kékes-szürkés szempár kíváncsian méreget.
- Miért nem tudsz egy kicsit levegőnek nézni? – kérdezem végül felhúzott szemöldökkel.
- Téged senki nem néz levegőnek.
Ha nem lennék rá totál pipa azért, mert a szünetben Ant oltotta – hozzáteszem, nem először –, akkor talán… talán még jól is esnének a szavai. De csak talán, mert ez nincs így.
- Akkor talán te lehetnél az első. – mondom kissé ingerülten, majd visszafordulok a monitor felé.
- Úgy könnyebb lenne, ha elmondanád, hogy mi bajod. – jegyzi meg komolyan.
Anre sandítok, aki most épp zenét hallgat. Csak ezért válaszolok Mattnek, mert így legalább An nem hallja azt, amit mondani fogok. Félreértés ne essék, nem akarok titkolózni An előtt, csak… csak most talán végre kapok valami értelmes magyarázatot arra vonatkozóan, hogy Matt miért szekálja folyton Ant.
- Miért vagy ilyen Annel? – fordulok ismét Matthez.
- Milyen? Kedves? – kérdezi mosolyogva.
- Bunkó. – helyesbítek összeszűkülő szemekkel.
- Nem vagyok vele bunkó. – kéri ki magának még mindig komoran.
- Á, dehogy. – ugyanúgy mondom ezt a mondatot, mint ahogyan ő mondta korábban.
- Ezt most nem értem… miért kellene vele máshogy viselkednem? Nem a csajom.
- Már nem. – csúszik ki a számon hirtelen.
Matt tekintetében az érdeklődés csalhatatlan jele villan.
- Tehát tudsz róla.
- Miről nem? – kérdezek vissza kissé hencegve.
- Mondjuk arról, hogy sok minden kamu, amit rólam mondanak.
- Például? Valójában nem jártál a fél sulival, szörnyen hűséges és jó fej vagy mindenkivel?
- Azt mondtam, hogy „sok minden kamu”, nem azt, hogy minden. – morogja kelletlenül.
- Nézd! Velem nem kell kedvesnek lenned, de… nem lehetnél legalább Annel kevésbé bunkó?
- Miért kellene azt tennem, amire kérsz? – kérdez vissza fölényesen.
- Tudod mit? Felejtsd el! – vágom a fejéhez dühösen, noha igencsak nehezemre esik halkan beszélni, hogy ne hallják meg a többiek.
A monitort nézem, de a szemem sarkából látom, hogy Matt közelebb hajol hozzám.
- Ha fel tudsz nekem ajánlani valamit cserébe… akkor beszélhetünk a kérésedről.
- Szóval zsarolni akarsz? – kérdezem közömbösen, de a szívem a torkomban dobog.
- Ez üzlet, szivi. Semmi több.
A csengő hangja megment a válaszadástól. Gyorsan összekapom a cuccaimat és szinte futva hagyom el a termet.
Az ebédszünetben kedélyesen társalgok Annel, Mellel és Ollival. A beszélgetés feledteti velem Mattet és az egész ostoba szóváltásunkat.
A következő óra angol lesz, amitől Mel ismét be van zsongva.
- Richter is helyes pasi. – mondja álmodozva.
- Alex nagybátyja is helyes pasi. – kotnyeleskedik közbe An.
Mellel együtt meglepődve nézek a barátnőmre.
- Miért vagy ezen úgy meglepődve? Ezt már mondtam neked szombaton is.
Kényszeredetten bólintok. Az tény, hogy Jo jóképű, de azért fura belegondolni abba, hogy a barátnőm odavan a nagybátyámért…
- Tényleg? – Melnek rögtön felcsillan a szeme – Hogy néz ki? Hány éves? Mik a hobbijai?
Felemelem a kezemet és hitetlenül elmosolyodom.
- Lassabban! Oké?
- Ne térj el a tárgytól! Infókat akarok!
- Jól van. – beletörődötten felsóhajtok – Mit akartok tudni róla?
- Kezdjük talán ott, hogy…
Angol után rajz jön Christinával, majd, mivel tesi lesz, átmegyünk az öltözőbe, mivel az egy külön épületben van. Gyorsan átöltözünk, majd bemegyünk a terembe.
Lehmann felolvassa a névsort, majd, miután megállapítja, hogy senki sem hiányzik, azonnal elkezdjük az órát.
Mivel jó idő van, az udvaron csináljuk a bemelegítést, azaz a tizenöt kör futást.
Mellel összevigyorgunk, An pedig értetlenül néz ránk.
- Hogy lehet szeretni a futást?
- Kikapcsol. – válaszolom vállvonogatva.
- Felspannol. – mondja Mel, miközben gyors copfba köti barna haját.
- Engem nem. Csak totál lehangol.
Lehmann szól, hogy álljunk meg a pálya szélén, így követjük az utasításait. Anre nézek, aki bólint egyet.
- Menjetek csak nyugodtan! Én majd bevánszorgok a célba.
- Biztos? – pillantok rá kétkedve.
- Tuti.
Amikor a tanár a sípjába fúj, összenézünk Mellel, majd nekiiramodunk. Egymás mellett haladunk, meglehetősen jó tempóban. Az egyik felem mondjuk szívesen lemaradna, hogy támogassa Ant, de mit tegyek, ha egyszer szeretek futni?
Igaz, hogy a futás kikapcsol, de azért észreveszem a srácok elismerő tekintetét, amikor lehagyjuk őket. Sőt, magát a tanárt is meglepjük, amikor jóval idő előtt végzünk az előírt körökkel.
Lehmann elégedetten bólint egyet.
- Ezek szerint van még egy jó futónk. – állapítja meg a szemembe nézve, majd visszafordul a többiekhez.
Mellel leülünk a pálya mellé a fűbe. Vagyis én ülök, Mel pedig elfekszik.
- Ez jól esett. – jegyzem meg alig lihegve.
- Ja, nekem is. – hirtelen felül – Nem is tudtam, hogy Lehmann-nak ilyen jó a segge! – súgja nekem oda vigyorogva, majd a fejével a tanár előbb említett testrésze felé int.
- Te bolond vagy! – mondom neki vigyorogva, majd oldalba lököm.
- Nem is. Na jó, talán egy kicsit.
Suli után hazamegyek, tanulok holnapra, majd fél ötkor kimegyek a házunk elé, ugyanis így beszéltük meg Mellel. Ő a szomszéd faluban lakik, azaz gyakorlatilag az utca végén lévő híd túloldalán, úgyhogy nem kell sokat gyalogolnia ahhoz, hogy átjöjjön hozzánk.
Mellel köszöntjük egymást, majd elindulunk futni.
Este az ágyban fekszek és zenét hallgatok, közben pedig felkapom a mobilomat az éjjeli szekrényről és belépek a netre, hátha történt valami érdekes azóta, hogy nem voltam fent.
Mel kiírta a délutáni futásunkat, amit lájkolok, majd váratlanul üzenetet kapok – Leontól.
Meglepetten olvasom el a kérdését.
Ma nem sokat beszéltünk a suliban… mondjuk, nem is hiszem, hogy egyáltalán lett volna lehetőségünk beszélgetni, mert Matt folyton ott volt körülöttem. Komolyan, nem is értem Mattet… ha már itt tartunk, akkor magamat se, hogy miért hagyom magam felhúzni, különösen ilyen hülyeségek miatt…
Rövid tétovázás után válaszolok Leonnak.
Homlokráncolva olvasom a következő üzenetét. Úgy látszik, hogy ez a „Pisti”-dolog most már örökre rajtam marad…
Mosolyogva pötyögöm be neki a válaszomat, amire szinte azonnal meg is kapom a következő üzenetét.
A beszélgetésünk végén még mindig mosolyogva teszem le a mobilomat. Nem hittem volna, hogy Leon fel tud vidítani csupán néhány sorral… ráadásul ilyen sorokkal!
Nem is értem, hogy minek foglalkozok Matt-tel, amikor itt van Leon, aki sokkal rendesebb, mint ő…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése