9. fejezet - Kezdődjön az átalakulás!

Jaz

Másnap reggel egy bögre kávé társaságában a szépségszalonok listáját olvasom, amit Georgiától kaptam. Úgy érzem, hogy kezdem élvezni ezt a kis kalandot. Álmodozva képzelem el magam, amint teljesen felfrissülve és újjászületve távozok a szalonból… bár az tény, hogy lesz mit átalakítani rajtam.

Hosszas tanakodás után kiválasztok egy helyet, az előkelő üzleteiről híres West Street szomszédságában.

Elégedetten elmosolyodom. A mosolyom viszont hamar megszűnik, amikor az órámra pillantok. Te jó ég! Sean bármelyik percben itt lehet!

Sietve öltözködni kezdek. Vajon mit kellene felvennem egy ilyen helyre? 

Végül egy sima fehér póló és egy farmer mellett döntök. A tükörbe nézve megállapítom magamban, hogy bizony tényleg lesz mit megváltoztatni rajtam.

Kábé eddig jutok, amikor megszólal a csengő.

- Szia! – mondom, miután kinyitottam az ajtót – Már készen is vagyok. Indulhatunk? – hadarom egészen feldobódva.

Sean meglepetten pislog rám.

- Mi történt veled? – álmélkodik – Tegnap még nem voltál ilyen lelkes.

- Azt hiszem, kezdem élvezni a dolgot. – felelem vidáman – Még sohasem jártam ilyen drága szépségszalonban. Olyan izgatott vagyok! Már alig várom, hogy odaérjünk.

Sean nem szól semmit, csak mutatja az utat. A háztól nem messze parkolt le az Audival, amelyet erre a pár napra bérelt ki. 

Nem igazán értem, hogy Sean miért lett hirtelen ilyen hallgatag… de őszintén szólva nem is érdekel különösebben, hiszen annyi minden jár most a fejemben. Komolyan úgy érzem magam, mint Hamupipőke.

Szinte még fel sem ocsúdok az álmodozásomból, máris megérkezünk. Ahogy belépünk a szalonba, elbűvölten nézek körül. Az elegáns egyszerűséggel fehérre festett falakat halvány barackszínű minták díszítik. Minden beleng a parfüm kellemes illata és közben andalító, halk zene szól. Az egész hely csodálatos nyugalmat áraszt magából. Puha törülközők sorakoznak a polcokon és mindenki halkan suttogott, hogy semmi se zavarhassa meg a vendégek kikapcsolódását.

Érzem, hogy magával ragad ez a varázslatos hangulat, Sean azonban szárazon közli a személyzettel, hogy szigorúan be kell tartaniuk a napi időbeosztást és meghagyta, hogy mikorra kell mindennel elkészülniük.

Kisvártatva egyik székből a másikba ültetnek: manikűr, pedikűr, iszappakolás és még annyi minden más, zsongító kényeztetés követi egymást. Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy hol áll a fejem, pedig szeretném megkérdezni Seant, hogy mi a véleménye a hosszú, vörös körmökről és a fekete szemtusról, ő azonban a háttérbe húzódva figyeli az eseményeket. Persze sejtem, hogy itt van valahol ő is, de most sokkal távolibbnak tűnik, mint a tegnapi fotózáskor.

Néha kérek egy-két percet, hogy a füzetembe lejegyezhessem a tapasztalataimat, de szerencsére ez senkit nem zavar és a megérkezésünket követő két óra múlva új sminkkel és frizurával távozunk a szalonból.

A kezemben két óriási papírszatyrot viszek, ami tele van különféle kozmetikai cikkekkel. Őszintén szólva nem hiszem, hogy valóban csodákra képesek ezek a szerek, de mégis jó mulatság lesz kipróbálni őket – mert az biztos, hogy magamtól sose vennék ilyen drága cuccokat.

- Na, milyen? – kérdezem Seant kíváncsian.

- Gyerünk, siess már! – mondja türelmetlenül, majd elveszi tőlem a szatyrokat és lendületes léptekkel megindul.

Láthatóan nincs vidám hangulatban, de nem tudom, hogy miért. Még csak említést sem tett az új külsőmről, emiatt pedig végtelenül csalódottnak érzem magam. Teljesen megváltoztam külsőleg, de a fotós mégis úgy tesz, mintha észre sem venné. Ahogyan körbenézek, úgy tűnik, hogy más férfiak sem néznek meg az utcán.

Felsóhajtok. Eddig nem valami bíztató az eredmény. Legalább egy kósza pillantást kapnék! De semmi.

Hirtelen megállok, előkapom a jegyzetfüzetemet és írni kezdek: 1. nap frizura és smink. Még mindig nem vagyok elég csábító. A férfiak észre sem vesznek.

- Most meg mi a fenét csinálsz? – fordul felém ingerülten Sean.

- Semmi különöset. Csak lejegyeztem néhány gondolatomat. – felsóhajtok – Megállhatnánk valahol ebédelni? – kérdezem inkább, mert a nagy izgalmak közepette elfelejtettem reggelizni és a gyomrom már hangosan jelez erről a tényről.

- Most akarsz enni? Ruhapróba előtt?

- Rendben, akkor majd később. – vetem oda kissé dühösen – Legalább azt áruld el, hogy mi a franc bajod van.

- Semmi, csak jó lenne, ha mindennel időben végeznénk.

- Oh, sajnálom, ha nem vagyok túl jó társaság. – vágom oda sértődötten.

Nem értem, hogy mi ütött Seanba. Korábban olyan kedves és figyelmes volt, még bókolt is… most viszont egy igazi seggfej.

- Ne haragudj! – szólal meg nagy sokára – Nem miattad van. Én csak…

- Te csak?

- Semmi. – legyint Sean, majd meggyorsítja a lépteit.

Én azonban gyorsan a karja után nyúlok és megállítom.

- Most azonnal mondd el, hogy miről van szó! Látom, hogy bánt valami.

A fotós egy darabig hallgat, végül vonakodva bár, de megszólal.

- Azt hittem, te más vagy, mint a többiek, akikkel eddig együtt dolgoztam… de lassan kezdesz úgy viselkedni, mint azok a szépségmániás modellek. Ne akarj ilyen lányokra hasonlítani, Jaz! Hidd el, nem éri meg.

Felvonom a szemöldököm a kis monológ után.

- Nem inkább azért tetszettem neked jobban félénken meg idegesen, mert élvezted, hogy ugrathatsz és csipkelődhetsz velem?

Sean elmosolyodik.

- Elismerem, hogy élveztem a dolgot.

- Na látod! Különben is te bíztattál arra, hogy legyek egy kicsit merészebb és magabiztosabb. – negédes mosoly húzódik a számra – Én csak megfogadtam a tanácsod.

A férfi felhúzza a szemöldökét, majd kézen fog és egy üzlet elé vonszol.

- Itt kezdünk. – jelenti ki vigyorogva.

Riadtan nézem a kirakat ablakát, ahol csupa olyan ruha van kiállítva, amit én soha a büdös életbe nem vennék fel.

- Biztos, hogy nem akarsz inkább ebédelni?

- Nézzük, miket kell vennünk. – mondja Sean, miközben kihalász a zsebéből egy papírlapot – Kell egy testhez álló ruha, egy piros meg egy fekete csipkés, egy bőrből készült, egy mély kivágású és természetesen egy miniszoknya is…

- Ezekben úgy fogok kinézni, mint egy prosti. – szakítom félbe rémülten Seant.

- Ugyan már! – válaszolja, majd szó nélkül belök az üzlet ajtaján.

Odabent egy eladó rögtön hozzánk siet. Sean röviden elmondja neki, hogy mi járatban vagyunk, mire az eladó – aki mellesleg egy fiatal fruska – azonnal ruhákkal halmoz el. Nekem jelenleg egy szavam sincs, Sean csak az eladóval társalog minél kisebb ruhákról – vagy inkább rongydarabokról, mert némelyik bizony arra hasonlít.

- Van combig érő csizmájuk? – hallom meg Sean hangját a próbafülkében.

- Ugye csak viccelsz? – szólok ki elképedve a függöny mögül. – Nem inkább valami olyasmit kellene, ami többet takar belőlem?

Az átkozott fotós azonban mintha meg sem hallaná, amiket mondok, ugyanis ijesztően kicsi darabokat adogat be nekem.

- Magunkra hagyna kicsit, amíg készítek pár fotót? – szólal meg ismét Sean.

- Természetesen. – nyáladzik odakint a csaj, majd hallom a magas sarkújának kopogását, ahogy kettesben hagy minket.

- Na, felpróbáltad már őket?

- Nem lenne jobb, ha inkább otthon próbálnám meg őket? – kérdezem kétségbeesve, ahogy végignézek a sok testhez álló és már-már giccses darabokon.

- Nem, Jaz. Mindenképpen itt kell csinálni őket. Fontos a látvány miatt.

- Na de én…

- Gyere már ki! Nem érek rá egész nap.

- Jól van na. – dünnyögöm kicsit sem megelégedve. Sosem volt rajtam még ilyen típusú ruha és éppen ezért még senki sem látott rajtam ilyeneket – és most meg kell mutatnom magam bennük a fotósnak. 

Atyaég, hogy mi lesz ebből!