Sean
- Mi tart már ennyi ideig, Jaz? – kérdezem kissé már ingerülten, miközben fel-alá rovom a köröket a próbafülkék előtt. – Valamelyiket csak sikerült már felvenned!
- Még nem vagyok kész.
Ha most egy szokványos modellel dolgoznék, már rég felhívtam volna Georgiát, hogy a lány csak az időmet vesztegeti. De Jaz mégiscsak más. Ez mondjuk tetszik, mert nem olyan, mint a többi üresfejű modell. Igaz, hogy tapasztalatlan és mindig tartogat meglepetéseket, de jó a humora, ami igen ritka ezekben a körökben. Néha tulajdonképpen egész kedvelem, néha pedig az idegeimre megy – akárcsak most.
- Jaz! Próbálok türelmes lenni, de most már kezd nehezemre esni. Vegyél fel valamit és gyere ki végre vagy én megyek be érted!
- Azt ne! – hallom meg a lány ijedt kiáltását.
- Gyerünk, mutasd meg nyugodtan, hogy áll! Biztos nem olyan rossz.
- De még nincs rajtam semmi. Ezek miatt az átkozott hosszú körmök miatt alig bírom használni a kezem. Még a saját ruhámat is nehezen tudtam levenni, mert folyton beleakad a körmöm valamibe… – ruhasuhogást hallok, majd ismét Jaz hangját – És most ezzel a rohadt zipzárral sem boldogulok. – újabb suhogás – Te jó ég, ez tényleg beragadt!
- Akkor hadd segítsek! – ajánlom fel, miközben próbálom elfojtani a feltörő nevetésem.
- Ki van zárva! Nem jöhetsz be ide!
- Nyugi, nem nézek oda, csak benyúlok és megpróbálom felhúzni a zipzárt. – ez a mondat és a lehetőség, amiket rejt, izgalomba hoz – Szerintem nincs más választásod. – dobom be az adu ászom – Az eladó csaj hamarosan visszajön.
- Jó, csináld! – válaszolja kissé dühösen Jaz – De vigyázz, ha leskelődsz, neked véged!
Nagy levegőt veszek, majd benyúlok a fülkébe. Nem kell sokat tapogatóznom, noha átkozottul szívesen megtenném, mert szinte rögtön megérintem a lány selymes, puha bőrét. Vajon ez most a válla? Hirtelen leküzdhetetlen vágyat érzek arra, hogy odanézzek, de nem tehetem. Azzal tönkretennék mindent.
- Ne tapogatózz már annyit! – mordul rám a fülkében lévő lány.
- Nem tapogatózom. – vágom rá azonnal, pedig tényleg azt teszem – Ez nem olyan egyszerű. – folytatom enyhültebb hangon – Olyan, mint a szembekötősdi.
- Hát jó. – fújtat nagyot Jaz – Most a kétrészes ruha van rajtam. A szoknyám kellene felhúznod a zipzárt, a felsőrészen pedig hátul gombok vannak, de nem érem el őket. Ebben kellene segítened. Meg tudod csinálni?
Érzem, hogy egyre gyorsabban ver a szívem, mint valami ostoba tininek. Igazság szerint nem biztos, hogy képes vagyok erre, mert legszívesebben leszedném róla a ruhát, semmint, hogy még inkább eltakarjam, de jófiúnak kell lennem.
Lejjebb vándorol a kezem és szinte azonnal megtalálom a szoknyán lévő zipzárt. Óvatosan elkezdem felfelé húzni. A ruhán keresztül érzem Jaz csípőjének domborulatát. Ha ez így folytatódik, remegni fog a kezem, azt pedig rohadtul nem szeretném. Nem is értem, hogy miért van rám ilyen hatással ez a lány. Hiszen ő csak Jaz. A kedves, egyszerű kis Jaz, nem pedig egy szupermodell. De akkor mégis mitől vagyok ennyire beindulva?
Végre sikerül felhúznom a zipzárt. A homlokomon szinte gyöngyözik az izzadság. Legszívesebben hagynám a francba az egészet, bemennék a próbafülkébe és végigcsókolnám a testét. Tükörrel szemben még izgibb… és a kicsi, szűkös hely…
Megrázom a fejem. Ideje összeszedned magad, Sean Sanders! Különben egy sima kis újságírónőtől kikészülsz.
- Egy kézzel képtelenség begombolni. – közlöm vele egyszerűen – És most már majdnem fel vagy öltözve. Gyere ki!
- Jól van, de ígérd meg, hogy nem fogsz kinevetni!
- Rendben, megígérem.
Jaz kissé elpirulva lép ki a fülkéből. A blúzt elöl a két kezével tartja.
Megpróbálok közömbösnek mutatkozni. Még, hogy kinevetni! Ez a lány nincs tisztában a saját külsejével. Lassan sóhajtva kifújom a levegőt, mert ha ez így megy tovább, nem csak a fülke lesz szűkös, hanem a kedvenc gatyám is…
Jaz szó nélkül hátat fordít nekem, mire gyorsan begombolom a felsőt.
- Köszönöm. – leheli hálásan, majd kissé lejjebb húzkodja a szoknyát – Hol csináljuk a képeket?
Zavarba jövök. Ezen még nem is gondolkoztam. Túlságosan lefoglalt az, hogy különféle pózokat képzeljek el ezzel a fura lánnyal. Nem is értem magam. Hiszen nem is az esetem.
- Áll mondjuk oda, a falhoz! – vágom rá gyorsan, majd arrafelé mutatok, mielőtt bármi gyanú felmerülne a piszkos fantáziámat illetően.
A lány elindul, én pedig a tekintetemmel követem őt. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen csinos. Amióta csak ismerem, bő, kényelmes ruhákat láttam rajta, amik szinte semmit sem engedtek látni az alakjából. Pedig kifejezetten jó teste van.
- Jó, most fogd a kezedbe a kiválasztott táskát és nézz egyenesen felém! – utasítom, majd kattintok pár képet – Emeld fel az állad! – újabb kattintás – Most tedd csípőre a kezed! Nagyszerű. – bólintok, majd lövök még pár képet – Oké, megvagyunk. – mondom kissé erőtlenül, mert ahogyan Jaz pózolt előttem, megint csak elkalandoztak a gondolataim.
Mielőtt azonban ismét máson törhetném a fejem, visszatér az eladó. Ez épp kapóra jön, hogy kicsit lehiggadjak. Megkérem, hogy segítsen Jaznek a többi ruhával és amíg ők ismét eltűnnek a fülkében és azon töprengek, hogy hogyan is engedhettem meg magamnak azt, hogy megint bajba kerüljek.
Miután csinálok még jó pár fotót Jazről a többi ruhában is, kifizetjük a kiválasztott ruhákat, adok némi borravalót az eladónak, majd végre elhagyjuk az üzletet.
- Remélem, nem felejtetted el, hogy mi a következő állomás. – pillant rám Jaz kíváncsian.
- Igen, tudom. – bólintok – Megígértem, hogy elviszlek ebédelni.
- Az most várhat. Irány a fehérneműüzlet! – vágja rá kacéran vigyorogva.
Nagyot nyelek. Nem hiszem, hogy a testhez álló ruhák látványa után most el tudnám viselni azt, ha Jazt egy szál fehérneműben látnám. Ahhoz már túl régóta nem voltam nővel…
Sóhajtva követem a lányt az üzlet felé. Az egyetlen szerencsém az, hogy amint Jaz meglátja a kirakatot, ismét megtorpan.
- Talán jobb lenne, ha mégis inkább ennénk.
- Tőlem mehetünk. – felelem közömbösséget mutatva, de belül elmormolok magamban egy imát.
Mégiscsak vannak odafent segítőim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése