Jaz
Nagyot nyelek, mielőtt válaszolnék.
- Semmire. Tényleg. – nyögöm ki nagy nehezen.
Sean kutató pillantásokkal méreget, majd megvonja a vállát.
- Jó, mindegy. Bármi is forgott a fejedben, felejtsd el és gondolj valami másra! Rendben?
- Rendben. Már el is felejtettem, hogy mi volt az. – válaszolom és közben remélem, hogy nem pirulok el.
- Inkább állj ide a falhoz! Támadt egy jobb ötletem.
Megint meg kell állapítsam magamban, hogy elég nehéz kiismerni Seant. Az egyik percben még kedvesen viselkedik, a másikban már gúnyosan mosolyog. Úgy látszik, hogy még a gondolataimban is képes olvasni. Teljesen másmilyennek tűnik, mint azok a férfiak, akiket eddig ismerek – és nem csak a külseje miatt. Persze az is sokat számít, elvégre az ember nem találkozik mindennap olyasvalakivel, aki úgy fest, mint valami filmcsillag… azonban leginkább a személyisége hat lenyűgözően, a magabiztossága, a viselkedése, a kisugárzása. Azt hiszem, most már értem, hogy miért szeretett bele eddig minden modell, akivel dolgozott. Én is elbűvölőnek tartom a fotóst.
- Már megint úgy nézel, mint az előbb. Gondolj valami lehangolóra! Gondolj arra, mennyire gyűlöltél, amikor fellöktelek az ajtóban!
- Nem gyűlöltelek. – tiltakozom rögtön – Egy kicsit haragudtam rád, de nem gyűlöltelek.
- Jó, akkor képzeld azt, hogy gyűlöltél!
Megpróbálok haragosan nézni, de végül lemondóan felsóhajtok.
- Tudod, nem nagyon megy ez nekem… mármint, hogy másnak próbáljak látszani, mint amilyen vagyok.
Sean csak kattogtatja a gépet, én pedig közben azon tűnődök, hogy lesz-e köztük használható. Vajon miért van szükség ennyi képre?
- Így jó lesz, remekül csinálod!
- Tényleg? – kérdezem kétkedve.
- Ne nézz rám! Gondolj valami bosszantóra! – megáll egy pillanatra és türelmetlenül végigsimít a haján – Gyere! – hozzám lép és a karomnál fogva a kanapéhoz vezet – Feküdj le ide a földre és nézd a mennyezetet! Gondolj arra a listára, amit Georgia adott! Az ötven szépségtippre. Arra gondolj, amelyik a legkevésbé tetszett! Az biztos fel fog bosszantani.
Kinyújtózok a kemény padlón. Úgy érzem magam, mint valami próbababa, ahogy Sean a képekhez folyton megigazít rajtam valamit. Lesimítja a hajam és a kezemet szorosan a testem mellé fekteti.
- Feltétlenül szükség van erre? – akadékoskodok bátortalanul, mert egyre jobban feszélyez ez a helyet – Nem csináltál már elég képet?
- Én vagyok a szakember vagy nem?
Nem válaszolok. Ha így folytatja, a végén még eléri, hogy felbosszantson és akkor már nem is kell a listára gondolnom.
- Szóval – folytatja Sean – melyik szépségtanácsot utáltad a legjobban?
Eltűnődök. Igazából, ha belegondolok, mindegyiket. Legalábbis elég nehéz feladatnak tűnik választani a testékszerek, a tetoválás és a különféle fehérneműk között. Persze akad még bőven más, ezekhez hasonló furcsaság is, mégsem merem most nyíltan bevallani az idegenkedésemet. A végén még Sean alkalmatlannak találna a munkára… na, nem mintha amúgy nem lennék rá az, de tényleg kell ez a munka… ezért pedig hazudni is hajlandó vagyok.
- Tulajdonképpen egyikkel sincs semmi bajom.
Sean leengedi a fényképezőgépet és közelebb hajol hozzám.
- Ez hazugság, Jaz. Valójában utálod az egészet. Semmi sem áll távolabb tőled, mint az extravagáns kinézet vagy a húszcentis cipősarok.
- Ez nem igaz. Egyáltalán nem utálom az egészet, csak egy kicsit megijedtem a feladattól. – felelem kissé szépítve a dolgokat.
- Tényleg?
A fotós még közelebb hajol a gépével.
- És mi lenne, ha én is kitalálnék neked egy ilyen tanácsot? – súgja kérdőn a fülembe – Nézzük csak, mi is legyen az!
Nem értem, hogy most mit akar tőlem Sean. Olyan közel van hozzám, hogy már megint érzem a leheletét a bőrömön. Ha nem feküdnék most a földön, biztos, hogy most az ájulás kerülgetne.
- Már meg is van – folytatja Sean kaján vigyorral az arcán – Az én tanácsom a következő: Vegyél fel egy szép bundát, de alá ne húzz semmi ruhát! Még rímel is, mit szólsz hozzá?
- Micsoda?!
Azt hiszem, hogy most itt, a kemény padlón meghalok a szégyentől. Ezt már igazán nem tudom mire vélni. Mire megy ki ez az egész?
És ekkor elkattan a fényképezőgép.
- Csak ennyit akartam. – jelenti ki Sean nevetve – Kíváncsi voltam, milyen képet vágsz majd és nem kellett csalódnom. – elégedetten elmosolyodik – Ez a felvétel sikerült a legjobban.
Idegesen és meglehetősen dühösen felülök a padlón.
- De ezt semmiképp sem tehetjük be a fotósorozatba!
- Persze, hogy nem. Magamnak csináltam. – válaszolja Sean, majd kacsint egyet.
Egy gyors mozdulattal felpattanok. Hirtelen azt sem tudom, hogy örüljek-e vagy haragudjak. Tulajdonképpen bóknak is vehetném, hogy Sean magának akar megtartani egy fényképet rólam… másrészt viszont feldühít az, hogy ilyen könnyedén játszik az érzelmeimmel és még az otromba tréfáktól sem riad vissza. Komolyan mondom, ez a férfi rosszabb, mint egy természeti csapás!
- Jobb lesz, ha megjegyzed, hogy nem szeretem az ilyen ugratásokat. – vágom a fejéhez sértetten – És különben is ellenzem, hogy a nők bundát hordjanak. Miért kellene emiatt állatokat elpusztítani? – idegesen járkálok fel-alá a szobában – Vagyis én sohasem viselnék bundát, még úgy sem, ha van alatta ruha.
Sean a kiakadásommal egybekötött monológom alatt végig a gépe tartozékait rakja be a táskájába, de most valamiért váratlanul abbahagyja.
Nem is sejtettem, hogy egyáltalán meghallotta azt, amit mondtam neki.
- Jól van. Ne haragudj ezért a kis viccelődésért! Hidd el, egy életre megjegyeztem, hogy ellenzed, ha valaki bundát hord. – mondja komolyan, én pedig, akármilyen dühös is vagyok az iménti kis akciója miatt, simán elhiszem ezt neki – De mi lenne, ha egyszer felpróbálnál egy olyat, ami műszőrméből készült? – az arca továbbra is komoly, de a szemén látni, hogy mosolyog, miközben végignéz rajtam – Szerintem nagyon jól állna neked. – a tekintetünk összekapcsolódik – Ugye nem haragszol?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése