2. fejezet - Az ajánlat

Jaz 

Bemegyünk az irodába, ahol a titkárnő azonnal kávéval kínál.

- Köszönöm, nem kérek. – hárítom el kissé feszülten az ajánlatát.

Tracey bólint, majd magamra hagy. Gondolom, a váróba ment a férfihoz, hogy flörtölgessen vele. 

Megrázom a fejemet és igyekszek nem rájuk gondolni. Odalépek a főszerkesztő asztalához.

Korábban már találkoztam néhányszor vele, amikor külsősként egy-két rövidebb cikket írtam az újságnak. Georgia Roberts mindig is kedves volt velem. Jól kijövünk egymással, pedig semmi közöset nem lehet találni bennünk. Ő velem ellentétben szőke, akárcsak a titkárnője és mindig tökéletesen elegáns.

- Úgy örülök, hogy látlak! – üdvözöl Georgia, amikor belép az irodájába, majd a hatalmas márványasztalhoz megy és leül, majd int nekem is, hogy kövessem a példáját – Jó, hogy ilyen hamar be tudtál jönni. Egy egészen különleges cikket szeretnénk megjelentetni a magazinban.

- Nagyon szívesen segítek, bármiről is legyen szó.

- Ha minden jól megy – folytatja Georgia –, remek állást tudok neked felajánlani a magazinnál. Természetesen teljes munkaidőben. Mit szólnál hozzá?

Veszek egy mély levegőt, mielőtt válaszolnék.

- Igen-t mondanék. Méghozzá azonnal. Akár most rögtön is kezdhetek.

- Örülök, hogy ilyen lelkes vagy. Éppen erre van most szükség a szerkesztőségben. – Georgia feláll, megkerüli az asztalát és hozzám lép – De mielőtt aláírnánk a szerződést, lenne számodra egy próbafeladat.

- Próbafeladat? – kérdezem rosszat sejtve.

Nem igazán értem a dolgot, de Georgiát ez láthatóan nem zavarja.

- Tudod, hogy mindig elégedett voltam a munkáddal. Nagyon kedvelem a cikkeidet. A legutóbbit, A férfilélek rejtelmeit egyenesen lenyűgözőnek találtam és imádták az olvasók is.

- Köszönöm. Én is úgy érzem, hogy jól sikerült.

- De, ha valóban a Nők magazinnál szeretnél dolgozni, mint a szerkesztőség tagja, akkor másfajta cikkeket is kell majd írnod. Olyasmit, ami még izgalmasabb, még merészebb.

- Merészebb? 

- Igen. Azt tervezem, hogy a magazinban ezentúl izgalmasabb cikkeket jelentetünk meg. Ne érts félre, Jaz! Az eddigi írásaid tényleg nagyon tetszettek, de az igazat megvallva, nem sok újdonság akadt bennük. Úgy gondoltam, ez a bizonyos próbafeladat egy kicsit más lesz. Valami egészen különleges.

- Pontosan mire gondolsz? – érdeklődök idegesen.

Georgia közelebb hajol hozzám és elmosolyodik.

- Meglátod, nagyon fog tetszeni az ötlet. Azt hiszem, hogy ez minden nő álma: A Nők átváltoztatja Önt! – értetlen arckifejezésemet látva folytatja – Mindjárt elmagyarázom, hogy mire gondoltam. – válaszolja Georgia – Csak tudod, olyan izgatott vagyok! Szóval, kezdem az elején.

- Remek. – biccentek egy aprót, majd előveszem a tollamat meg a jegyzetfüzetemet.

- Tehát, a magazin idén lesz ötvenéves és valami igazi különlegességgel szeretnénk meglepni az olvasókat. Az igazgató azzal az ötlettel állt elő, hogy írjunk egy cikket A csábítás művészete címmel. Az alcíme pedig ez lenne: ötven tanács, amely segítségével bárkit elcsábíthat. Azért ötven, mert ötvenéves a magazin. És hogy miért éppen a csábításról szól? Mert minden nő szeretne csábító lenni. Na, mit szólsz hozzá?

- Ez tényleg nagyszerű ötlet. – felelem mosolyogva. 

Szóval Georgia arra gondol, hogy valami szerencsétlent betuszkolnak egy kozmetikai szalonba, napokig nyúzzák, készítenek róla egy-két fotót, nekem pedig ezekhez kell valami szöveget írnom. Ez igazán nem nagy dolog.

A főszerkesztőnő fürkésző pillantást vet rám.

- Tehát azt szeretném, ha te írnád meg a cikket, amely nyomon követi ezt az „átváltozást”. A szokásos újságírói díjat fizetjük és ezenfelül minden egyéb felmerülő költséget. Aztán, ha olyan remekül sikerül a cikked, mint az eddigi írásaid – márpedig miért ne sikerülne –, akkor azonnal aláírhatjuk a végleges szerződést.

Igyekszek nyugodtan látszani, pedig majd kiugrok a bőrömből, olyan izgatott vagyok.

Ilyen egyszerű lenne az egész? Csak meg kell írnom a cikket és megkapom a munkát, amiről mindig is álmodtam? 

Valami azonban mégsem hagy nyugodni. Úgy érzem, hogy Georgia hangja egy kicsit furcsán csengett, ahogy az mondta: „ márpedig miért ne sikerülne”. Komolyan nem értem a dolgot.

Egy valamit azonban tisztán látok. Akár egyszerű lesz megírni a cikket, akár nem, nincs más választásom, ha munkát akarok kapni a szerkesztőségben. Nekem pedig most mindennél jobban kell ez az állás.

Korábban, mielőtt még szabadúszó nem lettem, egy másik neves magazinnál dolgoztam, de sajnos elkövettem azt a hibát, hogy összejöttem az egyik munkatársammal, aki szépen kihasznált és gyakorlatilag elvette a munkámat.

A lakbért pedig fizetnem kell és ez az alkalmi munkákból egyre nehezebben megy. Mindenáron munkát kell szereznem.

- Az a legfontosabb – folytatja Georgia –, hogy a cikk igazán hitelesnek hasson. Olyannak kell lenned, mint egy beépített ügynöknek, aki mindenről első kézből tájékozódik.

- Hogy érted azt, hogy „beépített ügynök”?

- Ez az egészben a legizgalmasabb. – lelkendezik Georgia – Szükségünk van egy hétköznapi nőre, egy amolyan „szürke kisegérre”, akit mi átváltoztatunk igazi vadmacskává. A mi kisegerünk viszont egyben remek újságíró is. Érted már? Nálad tökéletesebbet nem is találhatnánk erre a feladatra!

Még a lélegzetem is elakad egy pillanatra. Szóval erről van szó! Ezért akarnak engem! Mert rajtam idétlenül áll a nadrág meg a szemüveg, mert fogalmam sincs arról, hogy hogyan kell csábítóan viselkedni és egyetlen férfi sem fordulna meg utánam az utcán. A szerkesztőségben nem találnak senkit, aki ne lenne divatos és vonzó. Egy igazi „szürke kisegérre” van szükségük, aki pontosan olyan, mint én.

Georgia bátorítóan rám mosolyog.

- Ez általában úgy megy, hogy valakit kiválasztanak és különböző szakemberek segítségével „átváltoztatják”. Mi most azonban azt szeretnénk, hogy az illető pontosan úgy érezze magát, mint akármelyik olvasó, aki megfogadja a tanácsainkat. Vagyis a mi „szürke egérkénk”, aki te leszel, kipróbál néhány ötletet, feljegyzi a gondolatait és a tapasztalatait megosztja az olvasókkal. Igazi vadmacskát varázsolunk belőled, Jaz. Hát nem óriási?

Egyáltalán nem találom jó ötletnek azt, hogy vadmacskaként hódítsak. Az egész inkább ijesztően hangzik. Mintha bezárnának egy oroszlán ketrecébe, miután a kezembe nyomtak egy darab friss húst.

Egy belső hang azonban emlékeztet arra, hogy milyen égetően szükségem van erre a munkára.

- Remek tanácsokkal készültünk. Imádni fogod ezt a munkát. – lelkendezik tovább Georgia – Mi most azt szeretnénk megmutatni, hogyan csábíthatsz ötvenféle módon és ebben nemcsak a smink meg a ruha játszik lényeges szerepet, hanem ugyanannyira az önbizalom is, de azért a csábító fehérnemű, a magas sarkú cipő, a frizura és a manikűr sem maradhat el. Sőt, még a tetoválás meg a testékszerek is számításba jöhetnek.

A fejemben egymás után kavarognak a gondolatok. Tetoválás? Testékszer? Te jó ég! Mibe keveredtem?

- Én soha nem szerettem igazán szerepelni. – nyögöm ki végül – És ezek, amiket mondtál… szóval ez nem az én világom.

- De hát éppen ez a lényeg! – magyarázza Georgia – Úgy értem, teljesen újjá varázsolunk majd. Hidd el, Jaz, ezt nálad jobban senki nem tudná megírni!

- Hát igen, valószínűleg ez így van. – válaszolom bizonytalanul.

Bármennyire is furcsa, de kezd tetszeni az ötlet. Eszembe jut az, ahogyan a kint lévő fickó nézett a titkárnőre. Rám még soha nem nézett így senki. Vajon, ha követem az utasításokat és teljesen „átváltozok”, akkor utánam is így fognak sóvárogni a férfiak? Milyen érzés lehet, ha valaki besétál egy bárba és mindenki őt bámulja? 

Most, életemben először talán én lehetnék a végzet asszonya, aki az orránál fogva vezeti a férfiakat. Egyre erősödik bennem az elhatározás, miszerint ezt a lehetőséget nem szabad kihagynom.

De hogy fognak belőlem bomba nőt varázsolni?

- Tehát? Mi a válaszod? – kérdezi izgatottan Georgia.