2014. augusztus 31., vasárnap

31. fejezet - Szerda

Arra ébredek, hogy Felix a hajamat simogatja. Jólesően hümmögök egyet, mire lejjebb csúszik a keze a nyakamig. Vigyorogva adom át magam az érzésnek és kissé közelebb húzódom hozzá. Pár pillanattal később a kezét felváltja a szája és apró csókokkal borítja be a nyakam.
- Tetszik? - a meztelen bőrömön érzem a vigyorát.
Határozottan elkezdek bólogatni. Felix mély hangon felnevet, majd tovább folytatja az édes kínzásomat a kezével kiegészítve.
A hátamra fordulok és Felix kék szemébe nézek.
- Máskor is kérhetek ilyen ébresztést?
Megint felnevet, majd pimasz vigyorral pillant rám.
- Persze. – a vigyora szexi mosollyá változik – De lesz ez még jobb is…


Felülök az ágyban és a takaró alól nézem Felixet, aki épp öltözködik.
- Szóval ezért keltettél előbb? – kérdezem vidáman az iménti forró pillanatainkra utalva.
Begombolja a farmerja gombját, majd rám néz.
- Hát persze. – közli velem vigyorogva, majd hozzám lép, lehajol és megcsókol – És máskorra is ezt tervezem. – újabb csókot kapok – Most viszont mennem kell, mert elkések. 
- Délután látlak?
Bólint.
- Becsengetek, oké?
- Oké.
Felegyenesedik és a szekrényhez megy. Kivesz egy pólót és magára kapja.
- Felix?
Hátrafordul és kíváncsian méreget.
- Mielőtt elmész… kaphatok még egy csókot?
Azzal a szexi pillantásával illet, amit úgy szeretek, mielőtt idejönne hozzám. Leül az ágy szélére és teljesíti a kérésemet.
A tarkójára simítom a kezemet, ő pedig a hátamat simogatja a kissé hosszúra nyúló csókunk alatt. Annyira belemerülünk, hogy a takaró lecsúszik a felső testemről, így érzem magamon a pólója anyagát.
Mindketten zihálunk, amikor elszakadunk egymástól. Felix sötét pillantással végigmér – a takaró alatt ugyebár nem viselek semmit –, majd visszateríti rám a puha paplant.
- Tényleg mennem kell, pedig… szívesen maradnék. Nagy a kísértés.
Elégedetten vigyorgok a szavai miatt.
- Mi az? – kérdezi értetlenkedve.
Vállat vonok.
- Már azt hittem, hogy meguntál. – közlöm vele vidáman.
- Téged? – gyors csókot kapok – Soha. 
Feláll és mosolyogva néz le rám.
- Kulcsod van?
- Igen.
- Oké. Akkor délután.
Magához veszi a cuccait, majd kimegy a szobából.
Miután elmegy, én is kikászálódom az ágyból, összekészülődök és én is elhagyom a házat.


Délelőtt Lisával voltam és amíg ő játszott, én felhívtam Karint és beszámoltam neki arról, hogy mi minden történt Felixszel és velem, majd megbeszéltük, hogy az edzésen találkozunk.
Dél felé aztán összedobtam egy gyors ebédet, majd ettünk és ismét játszottunk. Még mindig alig tudom elhinni, hogy Lisa jövő héttől kezdve suliba fog járni. Miért nőnek fel a gyerekek ilyen hamar?


Rach után nem sokkal Felix is megérkezik. Elköszönünk, majd kézen fogva elindulunk az edzésre.
Az odafelé vezető úton eszembe jut a Dave-vel való beszélgetésem. Erről Felix nem tud és ha rajtam múlik, akkor nem is fog. Nem szeretnék feleslegesen feszültséget szítani, így is bőven elég az, hogy kényelmetlenül érzem magam. Azért megpróbálok normálisan viselkedni, hogy ne tűnjön fel senkinek semmi, de nem lesz könnyű.
- Nagyon csendes vagy. – jegyzi meg Felix.
Ennyit arról, hogy megpróbálok normálisan viselkedni.
- Csak elgondolkoztam.
- Min?
Vállat vonok és úgy döntök, hogy inkább témát váltok.
- Holnapra terveztél valamit? – sandítok rá féloldalasan.
- Még nem, de veled szeretnék lenni.
- Benne vagyok. – mondom sugárzó mosollyal az arcomon.
Felix megáll, finoman magához húz és megcsókol, majd lekanyarodunk a pályához.
Kölcsönösen köszönünk egymásnak a többiekkel, majd a srácok rögtön felmennek a pályára, én pedig leülök Karinnal az egyik padra.
Felhúzom a pulcsim zipzárját és zsebre vágom a kezemet, mert egy kissé hűvös már az idő. Hiába, már lehet érezni, hogy itt van az ősz…
Az edzés első fele alatt Karinnal a szerkesztőségről beszélgetünk. Mesél a most készülő cikkéről és én is beavatom abba, hogy én miről fogok írni. Így elsőre bármiről írhatok, Wagner csak a további cikkek témáját fogja meghatározni, most még szabad kezet kapok.
Szünetben a srácok csatlakoznak hozzánk. 
- Na, mi a téma lányok? – járatja köztünk a tekintetét Dave.
- A melóról volt szó. – mondja Karin – Sammel munkatársak lettünk. – mosolyogva rám kacsint.
- Tényleg? – Dave kíváncsian méreget – Nem is mondtad.
- Utoljára másról beszélgettünk. – nyögöm ki nagy nehezen és közben próbálok közömbös fejet vágni.
Hát igen. Ez végül is igaz. Nem volt időm elmondani neki, mert azzal, hogy szerelmet vallott, kissé elterelődtek a gondolataim és abban a pillanatban nem a munkám volt a legfontosabb…
- Hétfőn beszéltünk róla és tegnap voltunk bent a szerkesztőségben véglegesíteni a dolgokat. – magyarázza Karin.
- Hétfőn? – Dave átható pillantással illet – Gratulálok.
- Köszi. – mondom kínosan mosolyogva.
Valaki vessen már fel egy új témát! Vagy legalább megnyílhatna alattam a föld… vagy valami.
- Láttátok tegnap este a TV-ben azt a jó kis akciófilmet? – néz körbe a társaságunkon L.
Hálásan pislogok L-re. Végre témaváltás!
Mi Felixszel csendben hallgatjuk a többieket, mert mi ugyebár nem a filmmel voltunk elfoglalva… de nem is bánom.
Csak egyedül az zavar az egész társalgás alatt, hogy folyamatosan magamon érzem Dave tekintetét.
Miután jól kimerítjük a filmes témát, a fiúk visszamennek edzeni.
Karin oldalba lök, mire ránézek.
- Mi van?
- Ezt hogy érted?
- Hát, nem tudom… olyan fura vagy. És Dave is az.
- Pedig minden oké. – bizonygatom kissé remegő hangon.
- Biztos?
- Persze. Miért ne lenne?
- Jól van. – Karin lazán vállat von, majd a pálya felé fordul.
Ez könnyen ment. Azt hittem, hogy faggatni fog, de szerencsére megúsztam. Attól, hogy Karin a legjobb barátnőm, nem szívesen adnám ki neki Dave-et. Az azért nem volna fair. Akármennyire is szeretem Karint és megbízok benne, félek, hogy esetleg továbbadná Peternek, ő pedig Felixnek… és kész is katasztrófa. Ez pedig senkinek sem hiányzik.
Az edzésnek viszonylag hamar vége lesz. A fiúk elindulnak átöltözni. Elsőként Peter lesz kész, így ő és Karin lép le leghamarabb. Peter után Dave jön ki a kis tornateremből és egyenesen idejön hozzám.
- Jól vagy? – pillant rám aggódva, majd a táskáját leteszi a földre és leül mellém.
- Igen. Te?
- Ugye tudod, hogy miért kérdeztem?
- Sejtem. – közlöm vele nagy sokára.
- Nem szeretném, ha megromlana a kapcsolatunk azért, amit mondtam.
- Én sem szeretném, de… - felsóhajtok és elszakítom a tekintetemet Dave-étől.
- De?
- Ez az egész helyzet olyan… olyan fura. 
- F-nek mondtad, hogy én…?
- Nem. – megint Dave-re nézek – Senkinek sem mondtam. 
Dave bólint. A háta mögé nézek, amikor mozgolódást látok. Úgy tűnik, hogy Felix is készen van, így felkelek a padról.
Amikor Felix ideér hozzánk, lekezelnek, elbúcsúzunk és hazaindulunk.


- Film?
- Jöhet.
Felix betesz egy DVD-t a lejátszóba, majd a távirányítóval együtt lefekszik mellém az ágyra. Elindítja a filmet és kényelmesen hátradől a párnára. A mellkasához bújok, ő pedig átkarol. 
- Maradsz este? – kérdezi halkan és egy puszit ad a hajamba.
Felemelem a fejemet és rápillantok. 
- Igen. 
Kisfiúsan elvigyorodik.
- Reméltem, hogy így döntesz.
Elmosolyodom, hozzáhajolok és lágyan megcsókolom. Az akciómat halk, elégedett morranással veszi tudomásul és kissé felém fordulva még jobban magához von.
Vigyorogva nézek a szemébe, amikor a keze a felsőm alá csúszik.
- Azt hittem, hogy filmezni akarsz…
- Később. – mormogja ellentmondást nem tűrő hangon és tovább folytatja a felfedezőútját a testem, amit én egyáltalán nem bánok.
Különben is: ezt a filmet már úgyis láttam…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése