Reggel viszonylag korán kelek. Nem aludtam valami jól. Ez köszönhető a Dave-vel való beszélgetésemnek, illetve annak, hogy ma lesz az állásinterjúm.
Sietősen kimászok az ágyból és elindulok reggelizni, majd összekészülődök. Szerencsére Bernd délutános, úgyhogy délelőtt tud Lisára vigyázni, amíg én Karinnal a szerkesztőségben leszek.
- Üdvözlöm! A nevem Henrik Wagner.
Karin és az én leendő főnököm felém nyújtja a kezét, amit mosolyogva fogadok el.
- Samantha Burkley.
Rám mosolyog, majd Karinra pillant.
- A cikked?
- Itt van. – a barátnőm a kezében tartott mappára mutat, amiben a munkája lapul.
- Rendben. Add oda Dirknek, addig én megmutatom a szerkesztőséget Samanthának.
Karin bólint, majdfelém villant egy bátorító mosolyt, mielőtt elindulna az egyik iroda felé.
Amikor kettesben maradunk, Wagner rám néz.
- Tegeződhetnénk? – bólintok, mire folytatja – Akkor gyere, körbevezetlek.
Wagner szép lassan megmutat mindent. Azt, hogy mi merre található vagy azt, hogy ki kivel dolgozik együtt. Minél többet tudok meg, annál inkább tetszik és annál inkább biztosabb vagyok abban, hogy jól döntöttem.
A kis túránk végén bemegyünk Wagner szobájába. Az asztal előtt álló székre mutat, mire leülök, ő pedig velem szemben foglal helyet. A mögötte lévő polcról levesz egy mappát, az asztalra teszi és kinyitja. Kivesz belőle egy papírt, majd rám pillant.
- Nos, Samantha…
- Sam. – szólok közbe kissé félénken.
Wagner bólint.
- Sam. Ez itt a szerződésed. Kérlek, olvasd át. – mondja, majd átnyújtja nekem a kezében lévő papírt.
Figyelmesen elolvasom az iratot az első betűtől kezdve az utolsóig. Igazából nincsen benne semmi extra, csak a szokásos dolgok vannak benne: fizetés, szabadság, elvárások…
- Mikor kell bejönnöm? – érdeklődök kíváncsian Wagnertől.
- Kedd délelőttönként. Tudod, eléggé rugalmasan kezeljük a munkaidőt.
Bólintok. Világos. Végül is elég sokan dolgoznak be nekik.
Gyakorlatilag ugyanúgy heti egy cikket kell írnom nekik is, mint korábban Billnek. Csupán annyi a különbség a két munkahely között, hogy Billnek e-mail-ben kellett elküldenem a kész irományomat, míg most be kell hoznom. Igaz, ez sem túlzottan megerőltető, főleg úgy nem, hogy Lisának jövő héten már elkezdődik a suli, így ő nem lesz otthon, így vigyáznom sem kell majd rá, csak délután, de akkor már amúgy is otthon leszek.
- Van valami kifogásolnivalód a szerződéssel kapcsolatban?
Még egyszer átgondolom azt, amit az imént olvastam. Semmi okom sincs arra, hogy ne írjam alá a szerződést. A munkaidő mellett a fizetés is nagyon jó és a munkahely is eléggé tetszik.
- Nincs. Kaphatnék egy tollat?
Wagnertől kapok egyet, majd a lap aljára odafirkantom a nevemet és visszaadom az írószert meg a papírt Wagnernek, a főnökömnek, aki vet egy futó pillantást az iratra, majd elégedett mosollyal rám néz.
- Köszöntünk a lapnál, Sam.
Visszaérkezvén a faluba elköszönök Karintól, mert Peterrel találkozik. A házunk elé érve megpillantom Berndet és Lisát. A garázsban pakolásznak valamit.
- Sammy! – kiált fel boldogan drága unokahúgom, amikor észrevesz.
- Sziasztok! – köszönök nekik, majd adok egy puszit Lisának.
Bernd leteszi a kezében lévő dobozt.
- Na?
- Mától hivatalosan a Neu-Ulmer Zeitungnál dolgozok. – jelentem ki széles vigyorral az arcomon.
- Gratulálok. – mondja mosolyogva, majd átölel.
- Köszönöm.
Még mindig vigyorgok, amikor kiszabadulok Bernd öleléséből.
A vigyorom igencsak az arcomra fagy, amikor a garázsból hirtelen Felix lép ki. Amint meglát, tétován megáll. Köszön nekem, majd Berndre néz.
- Ezeket hová tegyem? – kissé megemeli a kezében tartott szerszámokat.
- Csak oda a többihez.
Felix ismét eltűnik a garázsban, én pedig kérdőn pillantok Berndre.
- Ő mit keres itt?
Bernd lazán vállat von.
- Segít összepakolni a garázsban.
Mielőtt bármit reagálhatnék, Felix megint megjelenik.
- Készen van. Tudok még valamit segíteni?
- Kösz, de nem. A többit elintézem én.
Felix bólint, majd rám néz. Egy ideig állom a pillantását, majd lesütöm a szemem. Őszintén szólva egy kicsit zavarban vagyok, pedig nem kellene így éreznem.
A kialakult csendet Bernd zavarja meg.
- Lisa, gyere, menjünk be inni!
Bernd kézen fogja Lisát, majd mielőtt magunkra hagynának, Bernd jelentőségteljes pillantással illet. Pontosan tudom, hogy mire gondol. Nem túl lelkesen bólintok és addig nézem őket, amíg be nem mennek a házba.
Felixre tekintek. Keresztbe fonja a karjait a mellkasán és lazán nekidől a garázs bejáratának.
- Új állás? – kíváncsian mered rám.
Nyilván hallotta, amikor elújságoltam a hírt Berndnek.
- Igen. Most ott dolgozom, ahol Karin is.
Bólint, majd ellöki magát a bejárattól és közelebb jön.
- Gratulálok.
- Köszi.
- Ezek szerint… itt maradsz?
- Igen. Mondtam neked, hogy nem megyek vissza.
- Sajnálom azt a vitát. Én csak… nem akartalak visszafogni.
Teszek felé egy lépést, mire Felix keze a derekamra siklik és átölel.
- Tudom. – halvány mosoly jelenik meg a szám szélén – Azért jól esett volna, ha marasztalsz. – elkomorodok – Az, amit akkor mondtál…
- Ne haragudj! – kérlel halkan.
Végigsimítok az arcán.
- Nem haragszom. Azt hiszem, hogy elbeszéltünk egymás mellett… de most már értem, hogy mit szerettél volna.
Bólint és lágyan megcsókol.
- Jó, hogy maradsz. Gondban lettem volna, ha te…
A mutató ujjamat a szájára teszem, mire elhallgat.
- Most már nem számít.
A kezemet a tarkójára csúsztatom és finom csókot adok neki. Jóleső borzongás fut végig rajtam, amikor a nyelvünk találkozik. Felix halkan felnyög és közelebb húz magához, én pedig odaadóan simulok a karjaiba.
Halk köhintésre leszünk figyelmesek, mire szétrebbenünk. Bernd áll a lépcső tetején.
- Engem nem zavartok, de… Lisa mindjárt kijön. – mondja Bernd zavartan.
Nem tehetek róla, de muszáj elvigyorodnom azon, hogy zavarban van. Úgy csinál, mintha ő nem szokott volna csókolózni…
- Egyébként… lassan mennem kell dolgozni. Rád bízhatom Lisát?
- Persze. – finoman megérintem Felix karját, mire érdeklődve pillant le rám – Maradsz?
- Igen.
Lisa is csatlakozik hozzánk, majd egy kicsit még beszélgetünk Bernddel, mielőtt munkába indulna. Amikor elmegy, mi bemegyünk a házba.
- Amúgy… gratulálok a meccshez. – jegyzem meg tétován, közben pedig Felixre sandítok, aki mellettem ül a kanapén.
Lisa a földön ül és szokás szerint rajzol, így nyugodtan tudunk beszélgetni Felixszel.
- Kösz. Bár, nem volt az igazi nélküled.
- Nem az én hibám. – közlöm vele felhúzott szemöldökkel.
Csodálkozva pillant rám.
- Azt hittem, hogy nem haragszol.
- Nem is, csak… csak azt hittem, hogy előbb átjössz.
- Át akartam jönni többször is, de…
- De? – érdeklődök tőle halkan, majd nekidőlök.
Átöleli a vállamat.
- Nem tudtam, hogy mire számíthatok.
Bólintok. Megértem, mert azért volt már egypár vitánk és hát mindketten eléggé makacsok tudunk lenni…
A combjára teszem a kezem.
- Azért jó, hogy ma találkoztunk.
- Igazából hozzád jöttem, de Bernd mondta, hogy a városban vagy, úgyhogy gondoltam addig segítek neki, amíg meg nem jössz. – magyarázza vigyorogva.
- Oh, értem. Én meg már azt hittem, hogy rendes vagy és azért segítesz neki.
- Jól hitted. Én rendes is vagyok. – mondja nagy komolyan.
- Hát persze. – rávigyorgok.
Közelebb hajol hozzám, így érzem a leheletét az arcomon.
- Ne szemtelenkedj.
- Én? Soha!
Beharapom az alsó ajkam, mire rögtön odakapja a pillantását.
- Direkt csinálod? – nyög fel kissé elkeseredetten.
- Mit? – ártatlan szemekkel pislogok rá.
- Ha most kettesben lennénk…
- Akkor?
- Ne játssz velem, Sam! – kér halkan, de határozottan.
- Nem játszom.
- Á, dehogy. – hirtelen elhúzódik a fejével, de ugyanúgy az ölelésében tart – Kikészítesz. – közli komoran, de a szemén látszik, hogy jól szórakozik.
- Kiengesztelésként talán… - kissé megszorítom a combját, mire elsötétül a tekintete.
- Talán?
Lazán vállat vonok.
- Átmehetnék hozzád, ha szeretnéd… - rásandítok – Nem muszáj, csak egy ötlet volt.
- Egy nagyon jó ötlet. – mondja mohón.
- Rögtön gondoltam. – jegyzem meg vigyorogva – De most foglalkozzunk Lisával. – javaslom halkan.
- Oké. Jó lesz, ha elterelem valamivel a gondolataimat…
- Miért, mire gondolsz most?
Megint közel hajol hozzám olyannyira, hogy a szája alig egy-két centire van az enyémtől.
- Szerintem pontosan tudod…
Mosolyogva bólintok, majd a kanapéról áttelepszünk Lisa mellé.
Amikor Rach hazaérkezik, kissé meglepődik, hogy Felix is itt van, de ezen hamar túllendül, főleg, hogy beavatjuk abba, hogy megint minden oké köztünk.
Rach marasztalja Felixet vacsorára, így négyesben vacsizunk, közben pedig elmesélem nekik, hogy mi történt a szerkesztőségben.
- Bill válaszolt már? – kérdezi tőlem Rach.
- Igen. Szerencsére nem haragszik, megérti, hogy miért döntöttem így.
- Sejtettem, hogy nem fog cirkuszolni emiatt.
Bólintok. Hát igen, Billel nagy mázlim volt. Remélem, hogy Wagner is ugyanilyen jó fej lesz…
Vacsora után segítünk elpakolni Rachnek, majd magamhoz veszek egy-két cuccot és átmegyünk Felixhez.
Alig, hogy belépünk a házba, Felix a karjába zár.
- Hol is tartottunk? – suttogja a fülembe, majd a szája a nyakamra tapad.
- Hm… - végigfuttatom az ujjaimat az izmos vállain – Nem is tudom… - felemeli a fejét és egyenesen a szemembe néz - Nem szeretnéd felfrissíteni az emlékezetemet? – kérdezem tőle és ismét beharapom az alsó ajkam, mert tudom, hogy ez milyen hatással van rá.
Kiszabadítja a számat a fogam alól és futó csókot lehel rá.
- Lehet róla szó…
Lecsúsztatja a kezét a fenekemre, majd alám nyúl és kissé megemel, én pedig rákulcsolom a lábaimat a derekára. Nem bajlódunk azzal, hogy feljussunk a szobájába, hiszen ott van a nappaliban lévő kanapé is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése