Egész jó ma az idő, szépen süt a Nap, csak néha-néha támad fel a szél, úgyhogy úgy döntök, hogy nem öltözök be annyira. Felkapok egy fekete farmert, tornacipőt, egy fekete ujjatlan felsőt és fekete baseball sapkámat. Rövid vacillálás után magamhoz veszem az egyik pulcsimat is. Pont elkészülök, mire Felix a megbeszélt időben megjelenik.
Ma is irtó helyes. Sötétkék farmer, szürke felső és fekete pulcsi van rajta. Bár, szerintem tökmindegy, hogy mit vesz fel, úgyis jól néz ki.
Kapok egy futó csókot, majd elköszönök Rachtől és Lisától és elindulunk. Már épp elfordulnék jobbra, amerre a buszmegálló is van, de Felix visszatart. Kérdőn pillantok rá, mire elmosolyodik és a háza előtt álló kocsira mutat.
- Ez nem Dave kocsija? – nézek rá homlokráncolva.
- De igen, de megkaptuk délutánra.
- Dave csak úgy odaadta? – kérdezem elkerekedett szemekkel.
- Persze. – kétkedő arckifejezésemet látva még hozzáteszi - Nyugi, nem töröm össze. Na, gyere!
Bólogatok, majd beszállunk a kocsiba. Kisvártatva meghallom a motorzúgást és Felix gázt ad. Igaz, hogy már nem először ülök mellette az autóban, de most is meg kell állapítsam magamban, hogy jól vezet… és jól is áll neki, amit meg is jegyzek hangosan, mire mosolyra húzódik a szája.
- Hát, már vezetek egy ideje.
- Tényleg?
Bólint, majd egy pillanatra rám pillant, de ezután ismét az útra koncentrál.
- Volt már kocsim… egy pont ilyen, mint ez.
Érdeklődve fordulok felé – már amennyire persze a biztonsági öv engedi.
- És mi lett vele?
- Eladtam, mielőtt visszaköltöztem ide. – közli egyszerűen.
- Miért?
Egy darabig csendben van és csak az utat nézi. Már ismerem annyira, hogy tudjam, hogy azért nem felel rögtön, mert kényelmetlenül érinti a téma vagy az, ami a témával kapcsolatos.
- Amikor elmondtam az apámnak, hogy visszajövök ide és eszemben sincs ügyvédnek tanulni, egy kicsit… kiakadt és azt mondta, hogy nem fog támogatni… és a háznak azért vannak fenntartási költségei, szóval… kénytelen voltam túladni a kocsin.
Első pillanatra úgy tűnik, mintha könnyedén beszélne erről, de látom a tekintetén, hogy komor. A lábára teszem a kezemet, mire elmosolyodik.
- Sajnálom. – suttogom neki halkan.
- Nem érdekes. Most egész jól állok, úgyhogy hamarosan tudok venni egyet.
- Megint egy ugyanilyet?
- Azt még nem tudom. Ha van kedved, majd eljöhetsz velem kocsit nézni.
- Hát… jó, bár nem sokat értek a kocsikhoz.
Reagálásként egy óvatos mosolyt kapok tőle.
- Kereshetek valami zenét?
- Persze. Van ott egypár.
Egy kézzel keresgélek, végül, amikor ráakadok egy nekem tetszőre, elindítom. Kérdőn pislogok Felixre. Nyilván érzékeli, hogy nézem, mert bólint egyet.
El akarom húzni a kezemet a lábáról, ami még mindig rajta pihen, hátha zavarja, de lefogja a kezemet. Megértem, hogy azt szeretné, ha otthagynám, úgyhogy mosolyogva bólintok egyet és visszacsúsztatom a kezemet oda, ahol eddig is volt. Az út alatt végig fogja a kezemet, kivéve akkor, amikor éppen váltania kell. Kényelmesen hátradőlök és élvezem a zenét addig, amíg meg nem érkezünk a városba.
Leparkolunk, Felix parkolójegyet vesz, majd megfogja a kezemet és elindulunk kifelé a parkolóházból.
Amint kiérünk a friss levegőre, kérdőn fordulok felé.
- És most merre?
- Mondjuk arra. – előrefelé mutat.
- Azt hittem, van konkrét terved.
- Későbbre van. – helyesbít mosolyogva.
Kíváncsi vagyok arra, hogy mit talált ki, de egyelőre be kell érnem a sétálással. Mondjuk ez egyáltalán nem zavar. Szerencsére többször is voltam a városban, úgyhogy nagyjából tudom, hogy éppen merrefelé indulunk el.
Látszik, hogy délután van, mert elég sokan vannak az utcákon. Amikor a főtérre érünk, kissé megszorítom Felix kezét, így lepillant rám.
- Elmegyünk a városfal felé?
- Szeretnél?
- Igen. – rávigyorgok, mint a kisgyerekek.
Hiába na, teperni kell, ha szeretnék valami.
- Akkor odamegyünk.
Biztosan szórakoztatja az, hogy ennyire belelkesedtem, mert a nevetőráncok megjelennek a szeme körül. A kis párbeszédünk után tovább folytatjuk az utunkat a fal felé.
Eddig akárhányszor itt nyaraltam Rachéknél, mindig eljöttünk a városfalhoz. Egészen egyszerűen azért szeretek itt lenni, mert a városfal mellett egy szép park terül el, amellett pedig ott van a folyó. És ahol folyó van, ott vannak hattyúk is… azt hiszem, megint előtört a gyerekes énem.
- Gyere! – szinte úgy húzom magam után Felixet, amit ő nevetve tűr el.
Egészen a folyó mellett álló korlátig megyek.
- Nem hittem, hogy ennyire belelkesülsz a hattyúktól. – jegyzi meg mosolyogva Felix.
- Mehetünk másfelé is, ha azt szeretnéd… - bizonytalanodok el egy pillanatra.
- Dehogy. – Felix a hátam mögé áll és átkarolja a derekamat. – Még ráérünk.
A fejemet a vállának döntöm.
- Amikor kicsi voltam… anyuval gyakran kirándultunk víz mellett… és olyankor mindig megnéztük a hattyúkat. Tudom, hogy hülyeség, de… ilyenkor… - szinte suttogok, ahogyan megrohannak az emlékek.
Felix maga felé fordít.
- Nem hülyeség.
Hozzábújok és mélyen beszívom az illatát. Régen, ha eszembe jutott anyu – ami elég gyakran előfordult -, mindig lehangolt lettem és ürességet éreztem a hiánya miatt, de most… most inkább csak kedves emlékek vannak bennem vele kapcsolatban. Talán ez köszönhető Felixnek is, mert mellette teljesen ellazultnak érzem magam.
- A szüleimmel gyakran jártunk ide, amikor még minden oké volt köztük.
Felix hangjára felemelem a fejemet és egyenesen a szemébe nézek. Pár másodpercig csak nézzük egymást, majd lehúzom magamhoz a fejét és megcsókolom. Amikor szétválunk, megint a szemébe nézek.
- Egészen pontosan mit is terveztél mára?
- Mozi? – kérdez vissza mosolyogva.
- Jöhet. – vágom rá széles vigyorral az arcomon.
Felemeli a bal kezét és megnézi az óráját.
- Még van annyi időnk, hogy előtte beugorjunk a mekibe.
- Jól hangzik.
Kéz a kézben indulunk el a legközelebb lévő mekiig.
Rögtön sorra kerülünk és leadjuk a rendelésünket. Felix fizet, majd letelepszünk az egyik boxba.
- Milyen filmet nézünk meg? – nézek rá kérdőn, miután kicsomagoltam a kajámat.
Egykedvűen megrántja a vállát.
- Amit szeretnél. Majd ott eldöntjük.
- Azt hittem, hogy már választottál.
- Egyedül nem akartam. Mi van, ha olyat választok, amit te nem néznél meg? – mondja, majd nagyot harap a hamburgerébe.
Belemártok a ketchupba egy darab sült krumplit.
- Amikor nálad filmezünk, akkor én szoktam választani.
- Azért, mert én több filmet láttam, mint te. – vágja rá szemtelenül vigyorogva.
- Hé! Nem is.
- De igen.
Lebiggyesztem a számat.
- Azért, mert az utóbbi időben csak veled néztem filmeket. – vetem oda kissé ingerülten.
Tiszta hülyeség, hogy kijövök a sodromból egy ilyen egyszerű témától, de nem tehetek róla… néha még kényesen érint, ha olyan téma merül fel, amihez anyunak is köze van. Emlékszem, régen mennyit filmeztünk...
Nagyot sóhajtok és inkább a hamburgeremre összpontosítok. Magamon érzem a tekintetét, mint mindig, de most már csak azért is alapon a kajámra figyelek.
Finoman meglöki a lábamat, mire felpillantok.
- Igen?
- Most haragszol?
Tagadólag megrázom a fejemet.
- Ne haragudj. Én csak… - kezdek bele a mondókámba, de Felix kissé felemeli a kezét.
- Semmi gond. Értelek.
- Tudom. Egyáltalán milyen filmeket adnak? – kérdezem tőle, miután eltüntetek egy sült krumplit.
Benyúl a zsebébe és kivesz egy összehajtogatott lapot. Felém tolja az asztalon. Átveszem tőle és beleolvasok.
- Van olyan, amit mindenképp meg szeretnél nézni?
- Az akciófilm nem lehet rossz… meg a vígjáték se.
Kérdőn pillantok rá, mert a lapon jó pár film van felsorolva és őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs arról, hogy melyik két filmre gondol.
Előrehajol, kiveszi a kezemből a lapot, leteszi az asztalra úgy, hogy mindketten lássuk, majd az ujjával a korábban megnevezett filmekre mutat.
- Ezekre gondoltam.
Figyelmesen megnézem a lapot, mielőtt válaszolnék.
- Akkor legyen a vígjáték.
- Lehet ám más is…
- Dehogy. Ez jó lesz.
Miután megállapodunk abban, hogy melyik filmre ülünk be, eltüntetjük a maradék kajánkat, majd átmegyünk a moziba.
A film után egy darabig még sétálgatunk a városban, majd amikor már estefelé jár az idő, elindulunk hazafelé.
Mielőtt azonban ténylegesen hazamennénk, beugrunk Dave-hez, mert ugyebár Felix tőle kérte kölcsön a kocsit, hogy ne legyünk buszhoz kötve és azért nem ártana visszaszolgáltatni neki az autóját.
Davék házához érve Felix leállítja a kocsit és megcsörgeti Dave-et, aki kábé két perc múlva meg is jelenik a kapuban. Kinyitja a garázst, Felix pedig beparkol. Kiszállunk a kocsiból, Dave bezárja a garázst, majd vigyorogva felénk fordul.
- Jól szórakoztatok?
Felixre pillantok, aki rám kacsint, én pedig küldök felé egy mosolyt, mielőtt válaszolnék Dave-nek.
- Igen.
- De azért remélem, hogy a kocsim tiszta.
Egy pillanatra nem is értem, hogy ezt most hogy is értette, de aztán leesik. Attól függetlenül, hogy nem történt köztünk semmi olyan az autóban – jó, mondjuk amúgy sem –, elpirulok. Felix belebokszol Dave karjába.
- Ne legyél bunkó!
- Ugyan már! Sam úgyis tudja, hogy csak szórakozok. Egyébként… mit is csináltatok?
- Semmi közöd hozzá. – Felix összehúzott szemekkel méregeti a barátját.
Dave nyilván nem elégedett a kapott válasszal – komolyan, mikor az? –, esdeklő pillantással illet.
- Moziban voltunk. – közlöm vele egy nagy sóhaj kíséretében.
- Hű, az jó. Popcornt is kaptál?
Most kivételesen veszem a lapot elsőre is és tudom, hogy Dave csak ugratni akar, úgyhogy visszapattintom neki a labdát.
- Bizony. Sőt, még kólát is kaptam.
- Tényleg? – Dave felháborodottan néz Felixre – Az hogy lehet, hogyha együtt megyünk moziba, én soha nem kapok tőled semmit?
- Talán azért, mert nem vagy a barátnőm. – grimaszol Felix.
Eddig is élvezettel hallgattam a beszélgetéseiket és a mostani is tetszik, de ez az utolsó mondat mindet visz. Na, jó, majdnem mindent…
- Egyébként nem akartok bejönni?
- Kösz, de nem. – közli Felix barátságosan, de határozottan.
- Oké, akkor majd máskor. Holnap edzés?
- Ja. Szokás szerint.
- Te is jössz, ugye? – kérdezi tőlem Dave.
Felixre sandítok, mielőtt válaszolnék.
- Hát… gondolom. Még senki sem kérdezte…
- Ha az a „senki” én lennék, akkor azért nem kérdeztem, mert nekem már alap, hogy ott vagy. – mondja Felix, majd átöleli a derekamat, mire én is az övét.
Ebbe a viszonylag romantikus pillanatba – Na, jó, nekem mikor nem romantikus a Felixszel töltött idő? – szól bele Dave.
- Fúj, nyáladzatok máshol, ha lehet. Undorító ez a nagy boldogság.
- Mondtam már neked, hogy keress egy barátnőt! Akkor nem lenne semmi bajod.
- Az kéne még nekem! Tökéletesen megvagyok barátnő nélkül is. Különben is: így több csajt szedhetek fel. És mielőtt bármit is mondanál: ne felejtsd el, hogy régen te is ugyanígy voltál ezzel.
Dave monológját egy elképedt arckifejezéssel nyugtázom és nem mondok rá semmit, Felix viszont ezt nem hagyja szó nélkül:
- De paraszt vagy! – sziszegi a fogai között.
- Én nem úgy gondoltam… - mondja bocsánatkérően Dave.
- Persze, hogy nem. – kedvesen rámosolygok, mire mindkét srác kérdőn les rám.
Egyáltalán nem értem, hogy most miért is vannak ezen fennakadva. Bár az tény, hogy senki sem hallgatja meg szívesen a pasija korábbi barátnőiről – vagy minek is nevezzem őket – a sztorikat, de persze azzal tisztában voltam, hogy Felixnek nem én vagyok az első. Ahhoz túl jó pasi.
- Tényleg? – Felix óvatosan végigsimít a hátamon.
- Persze.
- Öreg. – Dave meglöki Felix karját, azt, amelyik lazán lóg a teste mellett – Jó fej a csajod.
- Köszi. – Dave-re villantok egy ezer wattos mosolyt.
- Máskor is.
- Hé! Ne flörtölj Sammel! Mondtam már, hogy tabu.
- Mikor is? – nézek fel kérdőn Felixre.
- Mielőtt még összejöttetek volna. – vigyorog Dave Felix képébe.
- Na, jó, most léptünk le. Gyere, Sam!
- Holnap találkozunk! – szól utánunk Dave.
Gyorsan intek búcsúzóul egyet, majd sietősen követem Felixet.
Amint beérem, rákulcsolom az ujjaimat az övére. Kérdőn pillantgatok fel rá, hátha mond valamit, de ő csak előrefelé bámul. Nekem viszont valami fúrja az oldalamat, úgyhogy megállok és mivel Felix nem igazán akarja követni a példámat, magam felé húzom a karját, mire végre megtorpan és rám néz.
- Hogy is volt ez?
- Nem lényeg.
- Nekem igen.
Várok pár pillanatot, de makacsul hallgat. Megvonom a vállamat, elengedem a kezét és elindulok hazafelé.
A házunk elé érve már épp a lépcső felé venném az irányt, amikor Felix a nevemen szólít. Megfordulok, odamegyek hozzá és megölelem.
- Mi a baj? – kérdezem tőle, majd az arcomat a pulcsijába fúrom és mélyen belélegzem a már oly ismerős illatát.
- Dave egy barom. – morogja dühösen.
- Ne bántsd már! – kérlelem halkan.
- Miért szól bele mindenbe?
- Mert ilyen. De egyáltalán nem bántó szándékú.
- Á, dehogy.
Felemelem a fejemet a mellkasáról.
- Hé!
Nem néz rám, ezért a két kezem közé fogom az arcát, így kényszerítve arra, hogy a szemembe nézzen.
- Én nem sértődtem meg azon, amit mondott… akkor te miért? Nem számít az, hogy Dave miről beszélt, mert az még előttem volt és bármi is történt korábban, nem izgat. Nem tartozol nekem elszámolással a korábbi dolgokról. Ez nem befolyásol köztünk semmit. – mondom neki lassan és roppant kedvesen, hogy minél inkább meggyőzhessem.
Felix magához von és megcsókol, majd átölel.
- Kösz, hogy ilyen jó fej vagy. – suttogja a fülembe.
Szégyenlősen megvonom a vállamat.
- Egyébként… az tény, hogy nem nagyon voltak hosszú kapcsolataim, de nem azért, mert csajozós lennék… csak nem fogott meg senki úgy, mint te.
Rámosolygok és most én lehelek egy csókot a szájára.
- Egy valami azért érdekelne…
- Micsoda?
- Az, amit Dave utoljára mondott.
- Arra gondolsz, hogy „Holnap találkozunk!”? Azt hittem, hogy már megbeszéltük, hogy jössz az edzésre. – néz rám nagy komolyan.
- Nem erre gondoltam.
Felix hirtelen elvigyorodik.
- Ne szórakozz velem!
A könnyed vigyora szinte azonnal el is tűnik. Mély levegőt vesz és szorosabban von magához, mielőtt válaszolna.
- Nincs ezen sok magyaráznivaló. Már egy ideje érdekelsz.
- Tényleg?
Kisfiús mosollyal az arcán bólint egyet és megcsókol.
Én pedig ismét elveszek Felixben és a csókjában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése